Ebben a sorozatban olyan inspiráló női vállalkozókkal készítek interjút, akiktől márkaépítés terén sokat tanulhatunk. Személyes történeteket olvashatsz arról, hogy egy egyszerű kisvállalkozó is érhet el üzleti sikereket szerethető márka építésével, és ehhez nem kell marketing trükköket bevetni, csak fő fókusszá tenni a minél magasabb szintű szolgáltatást és a vásárlókat.
Számomra az egyik leginspirálóbb magyar vállalkozónő Vargáné Topor Erika. Az ő nevéhez fűződik többek között a Kertportál Webshop és Magazin és a Gourmet&Delicious Manufaktúra, ahol saját készítésű termékeiket árulják.
Eleinte csak azt láttam, hogy mintha mindenhol ott lenne a neve, vagy szegről-végről részt vett volna a kezdeményezésekben. Egyre több szál vezetett hozzá, és bármilyen kis apró lábnyomával találkoztam is az online világban, a hatása alá kerültem.
Erika gondolatait mindenkinek receptre írnám fel. Nemcsak nőknek, nemcsak vállalkozóknak, nemcsak márkaépítőknek. Ha volt valaha akár egy álmod is, amit szerettél volna megvalósítani, akkor neked való ez a cikk!
Több (4!) márkát is sikerrel felépített, és büszkén vállalja az ezzel járó nehézségeket, a kemény munkát, amikről teljesen nyíltan és őszintén beszél. Konkrét, gyakorlatias tanácsokat ad és bepillantást enged a kulisszák mögé.
Nagyon megtisztelő, hogy megoszthatom veletek. Igazi nagybetűs MOTIVÁCIÓ!
Gazdálkodás, állattartás, vállalkozás, online marketing, piacozás, mobilalkalmazás fejlesztése, magánélet. Az első és egyben legfontosabb kérdésem: hogy van minderre energiád?
Ez külső szemmel nagyon káoszosnak tűnhet vagy akár iszonyú soknak, de ebből egyik sem egyszerre van jelen és nem egyszerre épült fel.
A Kertportál 2003-ban alakult, az első blogok egyike volt még akkor, amikor az internet is mókásan betárcsázós volt. Ez azt jelenti, hogy minden egyes kaktuszos cikkhez meg kellett várjam, míg a szüleim már nem használják az internetet, majd a fél asztalt elfoglaló számítógépen, amit megörököltem és egy rágó tartotta helyén az enter gombot, megírhattam a blogra a szöveget.
Tehát ez immáron 17. évet taposó felület, ami mögött külön kis partneri apparát is van már, akik vendégírók nálam, vagyis nem feltétlen én írok mindent. Van hírszerkesztőnk, van anyuka bloggerünk, van világutazónk, aromaterapeutánk, lakberendezőnk….főleg szabadúszók, így nem csak nekem dolgoznak, hanem sokfelé másoknak is. Az már csapatmunka.
A Gourmet&Delicious Manufaktúra meg viszonylag friss. 2016-ban alapítottuk férjemmel, miután a zöldség-gyümölcs frisspiaci termeléséből a késztermékek előállítására vállalkoztunk. Fizikai értelemben ez a fő munkánk, ami a legtöbb időt vesz el az életünkből, mert a már említett Kertportál szinte “megy magától” és csak a webshopjára kell időt fordítani. 12.000 kertészeti és lakberendezési cikk van már rajta fent. Elég nehéz újakat kitalálni már.
A Manufaktúrával meg eleinte muszáj volt piacozni, mert úgy ismerteti meg az ember a márkáját, ez egyben egy termékteszt is: kóstoltatás révén ismered meg, mit kell igazán gyártani, mit nem érdemes vagy épp mi az a termék ami hiánycikk vagy át kell alakítani. A piacozás egy élő piackutatás ha innen nézzük.
A járvány beköszönte előtt döntöttük el, hogy ennyi viszonteladó mellett nem fogunk már piacozni, de a járvány bebizonyította, hogy attól még hogy mi stabilan fejlődünk, nem minden partnerünk tudja ugyanígy a vállalkozását fejleszteni és sokan bizony csődbe is mentek, vagy az éttermek pl. bezártak, így kézenfekvő volt folytatni a piacokat. De már csak két-három fix helyre megyünk, mert nincs is másra kapacitásunk.
A magánélet meg egy ilyen vállalkozási rendszerben kétélű fegyver. Mi gyakorlatilag 0-24 óráig együtt dolgozunk. Más munkafolyamatokban, más tevékenységben, mondjuk úgy van egymás közt munkaköri leírásunk is már.
Ezért mi másképp éljük a magánéletünket. Ha nyár van, simán a szerdákat kivesszük és egész nap fekszünk a strandon. De persze szombaton ott vagyunk a piacokon. Vagy napközben járunk el konditerembe, megyünk el biciklizni vagy épp fagyizni. A barátokkal sokszor piac után futunk össze, mert sokan (a nagyja) Budapesten vagy környékén lakik, így kézenfekvő ez a megoldás. De mindig mindenre van idő és kell is, hogy idő legyen.
Vannak, akiknek egy márkát sem sikerül rendesen felépíteni, de te kettőt is sikeresen viszel, ráadásul párhuzamosan! Milyen tanácsod lenne azok számára, akik hadilábon állnak vele vagy épp csak most kezdték?
Mi nem csak két márkát viszünk, hanem valójában négyet. Egy, amit nem említettem még, most bontogatja a szárnyát, de már annyi ügyfél jelentkezett online és személyes konzultációkra, hogy igazán nincs is értelme hirdetni sem, mert nincs többre kapacitásunk. Ez a Sikeres Márkaépítők.
Aztán a negyedik még #szupertitkos, vagyis nem annyira, de a Gourmet&Delicious Manufaktúra kistestvére lesz egy hasonló szegmensben, aminek az alapjait épp most fektetjük le egy új üzemmel. Ez a márka lesz hamarosan ott minden bolt polcán egy elérhetőbb áron “mindenkinek”. Honlapja nincs még, de a Facebook, Instagram, domain és minden más lefoglalva és a háttérben kezdünk már dolgozni.
Tanácsom: egyszerre csak egyet! Nekünk is 17 évünk van ebben a 4 márkában és ebből kettő az igazán látványos, egy a csendesmárka, de muszáj volt a tevékenysége miatt leválasztani a már meglévőtől és a negyedik, mint új az megint egy más egység.
Sokat egyszerre nem lehet felépíteni. A márkagyűjtögetés sosem vezet jóra. A miénk azért nem márkagyűjtögetés (mert most tudom, hogy a kérdés rögtön adódott….), mert más a kiindulási alap.
A Kertportál egy kertészeti és lakbermagazin webshoppal, mögötte agrár- és kertészeti szaktanácsadással. Ez az eredeti szakmánk, ebben vagyunk jók és már ismertek.
Ebből adódott, hogy termelünk is nyilván, ha már szakmánk és szerelmünk is a növények világa, viszont a megtermelt javakat el kell adni. Élelmiszerként. Erre a Kertportál nem jó. Más a célközönség, más a gondolatvilág, más az egész. Erre lett a Gourmet&Delicious Manufaktúra.
Aztán az emberek felfigyeltek ránk, ahogy Te is és kérdezték, hogy csináljuk? Egy időben órákon keresztül ingyen és bérmentve segítettünk márkákat építeni, de a mi időnk már olyan csöppnyi lett, hogy a szolgáltatást be kellett árazni.
De ez a tevékenység nem fér bele az őstermelőbe, de mint márkaépítés, pénzügyi vagy épp élelmiszeres kisüzemek márkaépítése viszont nem a Kertportál privilégiuma. Ugyanígy semmi átfedés nincs a célcsoport között. Kellett neki egy név, ha már így alakult. Így lett a Sikeres Márkaépítők.
Ahogy a Gourmet&Delicious Manufaktúra egyre ismertebb lett, sokszor képtelenek voltak megjegyezni a márkanevünk. Egyedül a nagy fekete villás szív alakú logó volt az, amit a mai napig tudnak, ha egyszer látták. Viszont árban is egy közép-felsőkategóriás a termékportfólió, amivel nem lehet minden bolt polcára bekerülni és ekkor jött az új márkanév ötlete a Gourmet-val párhuzamosan persze, ami magyar, megjegyezhető és egy középkategóriás ár-érték arányú termékportfólió lesz. A Gourmet&Delicious Manufaktúra meg megy tovább a saját útján a prémium és szuperprémium szegmensben.
Tehát lépésenként és egyszerre csak egyet szabad építeni és amikor az elég stabil lábon áll, akkor jöhet egy újabb láb. A több lábon állás amellett, hogy nem könnyű, egyben egy rendkívül jó stabilitást tud adni. És az időgazdálkodás is a kulcs mellette.
Biztos, hogy neked is csak 24 órából áll a nap? 🙂 Viccet félretéve, tuti, hogy jól gazdálkodsz az idővel. Van segítséged? Miként lehet mindezt menedzselni?
Én is és férjem is igazi zsonglőrök vagyunk ebben az időgazdálkodásban, bár mostanában kezd túlnőni rajtunk, így már keresünk munkaerőt magunk mellé. Időszakosan van is, mert egyszerűen kell. Már csak a kapacitásaink végett is.
De például simán kerestem egy fűnyíróembert, hogy ne másfél napig kelljen füvet nyírnom nekem hetente, mert erre nincs már időm (párezer négyzetméternyi levágandó fűfelület van jelenleg). És ha sikerül, akkor a hasonló munkáimat is ki fogom adni a ház körül, mert az én időm sokkal értékesebb és inkább megfizetek valakit, ha én közben vagy pihenhetek (hahahahaaa :)) vagy olyan dolgot csinálhatok, amihez csak én értek (pl. szakújságírás).
Menedzselni? Prioritásmanagement és egyben egy vaskos kockásfüzet. Nem vicc. Még a projektmanageri és gazdasági igazgatói állásaim alatt tanultam meg, hogy bár van mindenféle okos vállalatirányítási rendszer és szuper mobilapplikációk a to-do listákhoz, valójában a spirálfüzetem a kincsem. Bármi eszembe jut, mint tennivaló, leírom és megyek tovább az aktuális dolgom csinálni.
Magyarán nem csapongok tennivalók között. Ha azzal végeztem, ránézek a füzetemre, kihúzom a kész feladatot és megnézem mi a következő fontos feladat. Ha nincs aktuálisan semmi azonnal-kell-típusú, akkor a sorban következőt csinálom meg. Itt nincs halogatás, nincs tologatás…Ha le van írva, meg kell csinálni, vagy ki kell adni. Igen, ha olyan, ki kell adni. Egy napra kb. 30-50 közötti ilyen tennivaló van felírva nekem, aminek a fele kiadható vagy csak egy e-mailnyi elfoglaltság. A többi “valódi tennivaló”.
A siker nem egyik napról a másikra születik, kőkemény munka van benne, a magánéletből feláldozott órák, könnyek és hullámvölgyek. A nehézségek ugyanúgy hozzátartoznak a sikerhez, mégis kevesen beszélnek róla. Neked milyen áldozatokat kellett hoznod?
Nagyon sok áldozatot hoztunk a férjemmel, mióta együtt vagyunk. Egy családi tragédia miatt ugyan a munkába temetkeztünk sokáig, így akkor szemlátomást még jobban haladtunk, mert nem volt magánélet abban a formában, mert bezárkóztunk a kettőnk kis világába.
Ez már 7 éve volt, mára már bölcsebbek vagyunk. De a karácsonyi szezonban az alvás teljes hiánya az egyik ilyen beáldozott dolog volt eddig.
Míg irodában dolgoztam, mindig tűsarkúban, ingben, sminkelve dolgoztam. Na ez is egy tipikus beáldozott dolog, mert 50 kg hagymát nettó marhaság fullsminkben hámozni.
Ellenpélda, hogy a körmösömről nem mondok le. Kéthetente elmegyek a manikűröshöz, mert ez egyben a munkámhoz is kell, hogy ápolt lehessen a kezem (kóstoltatás) és az én személyes lelki békém eleme, hogy megőrizzem a nőiességem.
Viszont ez a sok-sok év kemény munkája kellett ahhoz, hogy idén az összes cég, összes irata, terméke, polca, asztala és tennivalója saját helyet kap, elköltözik a gazdaságunk helyszínéről egy külön helyre és a munkanapok végén nem úgy megyek fürdeni este, hogy lekapcsolom a laptopot az aktuális számlakupac mellett, hanem hazajövünk a tiszta és rendezett családiházba, nevetünk, pihenünk, nézzük a naplementét. Ehhez kellett ennyi év.
A kemény munkát senki nem fogja helyettünk megcsinálni az elején, de később sem. Az önjáró vállalkozásban nem hiszek, mert a szellemiségünk miatt nekünk fejben sokszor ott kell lenni akkor is, ha alkalmazott áll a fakanál és üst másik oldalán.
Nekem a sport még az, amiről le kellett mondani. De ennek egyrészt egészségügyi oka van, másrészt estére 23 ezer lépést megteszünk (mértük…tényleg ennyi…) és akkor ki vágyik cardio órára?
A vállalkozás feladatai közül melyik az a top 3, amit szívesen csinálsz?
Minden kreatív munkát szeretek, de a sírba visz már a papírmunka. 🙂 Megcsinálom, mert kell, nem halogatom. De ha választhatnék, egész nap főznék, ételt fotóznék és kertészkednék a fűszereim között.
Ahogy a honlapon írjátok, igazi vidéken újrakezdők vagytok. Ez az életstílus hogyan támogatja a vállalkozást? A rengeteg együttműködés, megjelenés és pörgés miatt én elsőre nagyon csodálkoztam, mert látszólag a videki életstílusra azok vágynak, akik a nyugalmat keresik.
A vidéken újrakezdésnek sok oka lehet. A budapesti életünket azért hagytuk hátra, mert a manageri pörgés mellett, a sok értelmetlen munkaköri feladat mellett egy egészségesebb környezetre vágytunk. Nem a pörgés volt a bajunk, hanem a minőségileg kifogásolható élelmiszerek tömkelege, ami többek között igen komoly egészségügyi gondot okozott nálam.
Mellette a fővárosban van egy olyan ziziség, egy olyan rossz rezgés, ami itt lent nincs. Lehet kívülről az látszik, hogy itt is van zsizsgés. De nincs. Aki idejön, alig akar elmenni. Barátok ide járnak hozzánk pihenni. Mert a természetben dolgozni egy teljesen más energia. Itt majdnem hogy minden más. Sokkal, de sokkal lassabb az élet, mint Budapesten.
Én, aki Budapesten nőttem fel, tudom a legjobban mekkora a kontraszt. Az autóvezetéstől kezdve a kisboltban lévő “pörgéssel” együtt. Itt konkrétan déltől fél kettőig semmit nem lehet elintézni. Ebédidő van és csendespihenő még a bankban is 😀 Nyilván elég feszített tempóban kell dolgozni, de mivel egy alföldi oázist teremtettünk itt magunk körül az évek során, ezt a sok munkát sokszor flow-ban csináljuk.
Vidéken a fizikai munkából nagyságrendekkel több van. Míg írom ezeket a válaszokat neked, addig kint tombol a vihar és ha elmegy, nézzük kint fent maradt-e a fólia fóliaházon beázott-e az üzem, hogy vannak az állatok….Ha kell még megetetjük őket és kicseréljük az itatókban a vizet.
De május végéig sokszor éjjel is megyünk ki fűteni a fóliába, mert januártól palántanevelés van. Január közepén indul az év, max február elején és december 24-ig tart hétvégék nélkül. Ez minden vidéki életmód része, ha valaki termel és feldolgoz, állatokat tart.
A vidéken újrakezdésben van, aki csak a kertben henyélést és tiszta levegőt látja. Ez elég idilli, de valljuk be, nem létezik, hacsak nem egy zsák pénzzel költözik le és a kertjét nem egy profi kertésszel művelteti, hogy ő tényleg csak pihenhessen.
Hogyan zajlik nálatok egy új termék fejlesztése? Látszólag vásárlók kedvence lesz hamar mindenből, és több díjnyertes terméketek is van.
Nem minden termék lesz kedvenc. Idén 2-3 szószt is kivonunk a listáról, csak addig gyártjuk, amíg van belőle legyártatva címke. Az összes olyan szószt, lekvárt kivesszük a listából évről-évre, amit csak csipegetnek. Ennek oka egyszerű: ne aprózzuk el magunkat.
A termékfejlesztés mindig másképp indul. Van, hogy egy íz van a szánkban, amit meg akarunk alkotni. Vagy kapunk egy különleges fűszert a kertbe és ahhoz álmodunk meg egy szószt. De ugyanígy lehet az is, hogy valamiből túl sokat termelünk és fel kell dolgozni és akkor jön a kísérletezés, hogy mit mivel kombináljunk.
Egy termék fejlesztése egyre rövidebb idő már, de az első években rengeteg szósz landolt a komposzton vagy a mangalicák előtt a táljukban. Nem sikerül minden. Van amihez túl sok valamit teszünk (túl sok sót, túl sok fűszert pl.), vagy nem jól kombináljuk az ízeket. Ezek ilyenkor kuka. Van olyan is, hogy a tárolási próba alatt bukik meg valami.
Minden új terméket próbatárolunk pár hónapra, hogy a vevőnek a polcán ne legyen probléma. Így is előfordulhat később meglepetés, de a próbatárolás alatt derül ki, hogy mindent jól csináltunk-e. Pl a saját készítésű curry-nek nem megy-e el a színe? Vagy nem fakul, barnul be egy Málna szirup?
Ez sok-sok kísérletezés és olykor sok-sok káló, vagyis romlott, hibás termék, ami a végén a komposztba kerül. Semmi nem vész kárba. A komposztálással minden visszakerül a körforgásba.
Nagyon termékeny tartalomgyártó vagy, rengeteg cikket irsz a magazinba és a közösségi média felületeken is otthon vagy. Miből merítesz ihletet? Mit mondanál azoknak, akik sosem tudják, miről kommunikáljanak, miről írjanak?
Egy időben ez nekem is gondot okoz és ha fáradt vagyok vagy túlterhelt, akkor még most is előfordul.
Az a legjobb tanács talán, hogy a valóságról, a mindennapról merítsenek témát. Mi is azt tesszük. Ha épp diétázunk, akkor diétás ételrecepteket fotózok be és nem rejtem véka alá, hogy mi volt a motiváció! Például kerestem az ideális ketogén kenyérreceptet, hogy gluténmentesen ketokenyeret ehessek. Vagy épp nyílt a lonc a kertben és leszakította a hálóját a kerítésen: rögtön ott a téma: hogyan építs bombabiztos növénytámaszt nagy lombtömegű növénynek.
Nekem szezonális szakmám van a kertészet által, mindig történik valami, így az agrár oldalaknak ugyanúgy tudok szakcikket írni adott hónapra, mint ahogy a kertünk alapján a Kertportál lapjaira is.
Az erőltetett tartalomgyártást érzik az olvasók. Tipikusan ilyen az, amikor meglovagol a média egy celebtémát és rögtön minden bloggernek írnia kell róla.
De pl. kevesen játszák be, hogy filmpremierekre hozzanak ki terméket annak ihletésén….Így debütált egy limited termékünk a Zsivány Meggyes néven, amikor a mozik elkezdték játszani itthon a Zsivány Egyest. Egy egyszerű pikáns meggylekvár volt és nevet kerestünk neki és kézenfekvő volt. Be is jött, azóta is keresik, lehet fogjuk is még gyártani, ha jó lesz idén a meggytermés.
Mi a legnagyobb motivációd? Mi hajt, amikor nap mint nap kikelsz az ágyból?
Jó kérdés. Kicsit régebbre megyek vissza. Sokkal régebbre. Még gimnazista voltam, amikor azt mondtam a szüleimnek, hogy olyan szakmát akarok választani és olyan munkát akarok csinálni, amit:
- lehet gyerek(ek) mellett csinálni
- amit a világon bárhol munkaként elvégezhetek, akár a Bahamákon fekve két pálmafa között
- olyan szakmám lesz, aminek van értelme a világra nézve, ami értékes az embereknek
Ma elmondhatom, hogy a betonon is tudunk termelni a férjemmel, mert olyan szaktudást hoztunk össze az évek során, hogy most is a futóhomokon (poszahomokon) termelünk, vagyis bárhol a világon tudnám csinálni. Ráadásul csak a szakújságírásból is simán bármikor meg tudnék élni külön is már évek óta….Kell ennél több?
A kertészeti szakma az, amit egy gyerek is élvezhet. Egy olyan világot teremtettünk itt magunk köré, hogy még a kisgyermekes vendégeink, a keresztlányunk vagy bárki aki hozzánk lejön, mind örömét leli benne.
A gyerekek rajonganak az állatokért, az illatos virágokért, pillangókért. Nem a facebook vagy az internet előtt nőnek fel, hanem a valódi világban. A természetben nőnek fel úgy, hogy mindenük megvan: minőségi és egészséges élelmiszerek, friss levegő, tiszta víz, nagy tér a játékra, saját nagy tó a békafigyelésre, lehet fára mászni és pillangókat befőttes üvegbe fogva vizsgálni vagy épp éjjel sátor előtt fekve csillagokat nézni. Ez a valódi élet.
A szakmánknak meg igencsak komoly értéke van a világban. Nem csak azért mert élelmiszert állítunk elő, hanem szemléletet is adunk. Folyamatosan tanulunk és tanítunk. Kísérletezünk új dolgokkal, ökológiai kérdésekkel is foglalkozunk, igyekszünk egy komplett hulladékmentes gazdaságot létrehozni, ahol semmi nem vész el, csak átalakul. Külföldről járnak hozzánk delegációk és szakemberek tanulni. Megtanítjuk őket látni, nem csak nézni.
Itt hadd meséljek el egy érdekes történetet, ígérem rövid lesz:
Egy erdélyi gyógynövényklub járt nálunk két éve a bemutatókertünkben, mert a megye legfajgazdagabb fűszerkertje nekem van és mivel a gazdaságban összesen 217 fajta zöldséggel, gyümölccsel és fűszerrel dolgozunk, így nagyon kíváncsiak voltak ránk. A Megyeháza egy delegációt hozott ide emiatt és álltunk az idegenvezetéses csoportos séták egyike alatt a japán és a kínai mentasor között. Mutatom nekik a két virágzásban lévő foltot és kérdezem mit látnak. Mondják semmit. Két virágzó mentafolt. Mondom látják, hogy az egyiken járnak a rovarok tömegével, a másikon nem? Nézik…csend lesz, feszülten nézik, mire az egyik hölgy megszólal: Tééényleg, látom! Mennyi rovar van a növényeken!
Az emberek nagyja csak néz, de nem lát. A gazdálkodás megtanít látni is és érezni a növényeket. Egy teljesen más tudás és más világ. Ez egy másfajta világszemléletet is ad viszont, mert megtanít az ilyen időszakokban is távolabbról szemlélve nézni a világot a pánikolás helyett.
A sikereid és elismeréseid közül mire vagy a legbüszkébb?
Nem tudnék igazán egyet sem kiemelni, mert sok kedvencem van és sok olyan sikerem, amiből sokat tanultam.
Anno a Rumos Diólekvár, ami Év Kiváló Terméke díjas lett és a Nemzetközi Lekvárversenyen Nagy Arany érmet hozott el is az egyik ilyen elismerésem. Én alkottam meg a lekvárt és rettentő mód izgultam. Akkor még nem csináltunk próbatárolást és attól féltem, hogy mire kiér a termék a versenyre megromlik. De nem így lett szerencsére. De egy életre megtanultuk, hogy bizony minden újdonságot tárolni kell és tesztelni, nézni.
Sok ilyen van.
Igazán egyik sem csak az én sikerem. A régi zenei, zeneiskolai okleveleim, érmeim mögött is a sok gyakorlás mellett természetesen, ott állt a gitártanárom, Éva néni, aki hitt bennem. Ha ő nem hitte volna (és nem nyüstölt volna 😀 ) akkor nem értem volna el sikereket ott.
De a köztársasági ösztöndíjam is ilyen volt diákként. Sok tanulás, sok verseny és érem után kaptam meg, de megtanított ugyanúgy alázatra, mint ahogy sok tapasztalatra tettem szert.
Talán a kertészdobozok szellemisége és megalkotása és a kertészfüzetek sorozat egy teljesen olyan termék, aminem nemcsak a mundanivalója de a megvalósítása is az enyém. Grafikusként Fekete Mónika rajzák viselik a dobozok, de ezen kívül egy az egyben hozzám fűződnek. Nagy kedvencem a Gyerekek kertészdoboza, mely a motorikus mozgás tanulásában igen fontos, mert a nagyszemű magokkal könnyen tudnak dolgozni és az ültetés, majd a sikerélmény mindig nagy öröm nekik.
Most meg természetesen a férjem, Szabolcs ugyanúgy az én sikereim része és oka is, mint amennyire én. Minden mindennel összefügg. Így, hogy családi vállalkozást viszünk a férjemmel közösen, így nincs csak saját siker.
Nyilván jó, hogy szuper weblapokat hoztam össze a kútfejemből magunknak, amit nagyon szépen indexál a Google. Vagy, hogy sok kulcsszóban a recepteknél megelőztünk nagy receptoldalakat. Ezek nyilván az én rátartiságom és tanulási képességem miatt is vannak, de közben meg a háttér is fontos, hogy míg én tanulok valamit, addig a férjem tartja a frontot a kertben vagy az üst mögött.
Szerettem volna egy szép összefoglalót írni, de annyi mindent mondanék, hogy kifogott rajtam. Talán ez volt az eddigi legátfogóbb és legmélyebb interjú a sorozatban, még mindig a hatása alatt vagyok.
Hálás vagyok Erikának, és nemcsak azért, mert rengeteget tanított a soraival, hanem azért is, mert megmutatta, hogy siker és buktatók, életöröm és hajnali munka, tanulás és tapasztalás mind kéz a kézben járnak.
Sokan csak a sikert látják egy-egy vállalkozás mögött, de Erika kiterítette a lapjait és teljes őszinteséggel írt arról, hogy ezt minek köszönheti. Kaphattunk általa egy 17 évet felölelő sztorit, aminek még nincs vége.
Nem tudom, hogy melyikhez kaptam jobban kedvet, a vidéki élethez vagy a Zsivány Meggyeshez 🙂
