A szupercsajszi sorozatban olyan inspiráló női vállalkozókkal készítek interjút, akiktől márkaépítés terén sokat tanulhatunk. Személyes történeteket olvashatsz arról, hogy egy egyszerű kisvállalkozó is érhet el üzleti sikereket szerethető márka építésével, és ehhez nem kell marketing trükköket bevetni, csak fő fókusszá tenni a minél magasabb szintű szolgáltatást és a vásárlókat.
Amikor Zsolya (*ha esetleg nem ismernéd, Zsolya Communication) megosztotta a legújabb fotózásának gyönyörű eredményeit, én arra gondoltam: “Wow, ilyen stílusú fotókat eddig csak amerikai fotósoktól láttam”. Történetesen a Pure&Pastel Photography pontosan azt a stílust képviseli, amit olyan régóta kerestem.
Ráírtam, elkezdtünk beszélgetni, és két dolgot rögtön tudtam: ő egy igazi szuperszajszi, akivel interjút fogok készíteni. És fogok tőle rendelni egy fotósorozatot.
Amit viszont nem is sejtettem: a szemléletmódunk megdöbbentően hasonlít, a fotózás pedig igazi móka még egy olyan, kamera előtt feszengő embernek is, mint én.
Ismerd meg a kamerák mögött ténykedő életvidám energiabomba szupercsajszit, aki úgy döntött, ő úgy lesz sikeres, hogy közben élvezi minden pillanatát és egy egészen különleges élményt biztosít az ügyfeleinek.
Orsi önmagában találta meg azt a csillámport, ami segít neki kiemelkedni a fotósok tömegéből. Ja, és tele van jobbnál jobb ötletekkel.
Honnan jött a fotózás szeretete? Minek köszönhetjük a Pure&Pastel Photography megszületését?
A kreatív szakmák mindig is vonzottak, gyerekkoromban is szerettem volna szépeket rajzolni, amiről idejekorán kiderült, hogy nem megy, konkrétan béna vagyok hozzá. Aztán később a lakberendezéssel, tervezéssel is szemeztem, de amikor rájöttem, hogy szakrajzot is kell készíteni, végérvényesen lemondtam róla.
Fényképezni régóta szerettem (szüleim nagy örömére, szegények, sorra hívatták elő a 36 képkockából álló filmen a 72. képet is a vízben lengedező fűszálról a nyaralás után, ami persze nem lett egy National Geographic minőségű fotó…).
Aztán egyszer hobbiból beiratkoztam egy alapozó fotós tanfolyamra és ott eldőlt a sorsom. Fejben legalábbis mindenképp. A gyakorlatban évekkel később kezdtem neki.
A vállalkozásod neve nem is lehetne egyértelműbb, ahogyan a szlogen is fantasztikus: “két szó, ezernyi változat, egy női fotós”. Hogy született a név? Mi a véleményed fotós bizniszben a saját név használatáról?
A név választás volt talán az egyik legnehezebb feladat. Az elején csak azt tudtam, hogy nagyon akarom a fotózást, azt is tudtam, hogy nőies képeket szeretnék készíteni, de a stílusom egyáltalán nem volt még kiforrva! Sőt!
Így aztán még nehezebb volt egy frappáns nevet találni.
Sorra írtam le a szavakat, ötleteket, volt itt süti név, magyar szó, ruhadarabok, gyakorlatilag minden olyan, amit valamiért aranyosnak, kedvesnek találtam.
Hamar angol név mellett döntöttem, valahogy a magyar szavakkal nem voltam képes kifejezni, hogy mit is szeretnék képviselni.
Végül az is letisztult, hogy két nevem lesz. Ennek egyszerű oka volt.
Két oldalam van: a puha, lágy, pasztell és a karakteres, kicsit keményebb, ám mégis egyszerű. Ezért választottam a Pure&Pastelt. A Pure kifejezi a letisztultságot, ebbe belefér a kontrasztos képi világ, míg a Pastel megadja a finomságot.
Vannak olyan fotósok, akiknél tetszik a saját név választása, mert izgalmas, érdekes a neve. De a sajátomnál például fel sem merült bennem a használata, pedig szeretem a nevemet.
A csapból is az folyik, hogy specializálódj, találj egy réspiacot. Egyetértesz ezzel? Kezdő fotósként a réspiac találja meg az embert, vagy fordítva, ez tudatos építkezés eredménye?
Szerintem nagyon nehéz az elején specializálódni! Egyáltalán örülsz, hogy gép van a kezedben, jól állítottad be, alkothatsz, talán még egy kis pénzt is kapsz érte, így nem agyalsz azon, hogy melyik területet csináld és melyiket ne.
Ki kell őket próbálni és később dönteni. Nem mondom, hogy nincs olyan, aki azonnal tudja mit akar, de szerintem ő a ritkább típus és a szerencsésebb fajta.
Sok fotós küzd azzal, hogyan is tudna kiemelkedni a tömegből, hogyan szerezzen folyamatosan ügyfeleket. Mit tanácsolnál a kezdőknek?
Erre csak azt tudom mondani, hogy kitartással, és szenvedéllyel.
Tudom, hogy ez közhely, de ha szereted, azt, amit csinálsz, azt megérzik az ügyfelek is.
Ha mindemellett kedves vagy és látják rajtad, hogy nem hisztizel, hanem teszed a dolgodat, még inkább elnézőek lesznek veled szemben. És erre szükség is lesz!
Mert az elején vannak csetlések-botlások, nem is kevés. Ilyenkor szükség lesz az ügyfél toleranciájára. De ez egy folyamat és ez így van jól.
Azonban, ha a kezdő már a legelején kikér magának dolgokat, nincs kedve tanulni, gyakorolni, nem kellően odafigyelő, nem fontos számára az ügyfél, akkor bele se kezdjen.
Nagyon tetszik, hogy nem nézel más fotósokat, hogy minél egyedibb legyen a stílusod. Valóban azonnal felismerhető a fotóid hangulata. A saját személyiségedből fakadóan alakult ez így, vagy esetleg volt benned egyfajta üzleti tudatosság, hogy milyen irányba szeretnél menni?
Köszönöm! Nos, igen, ez a kezdetektől elvem, hogy nem nézegetem mások oldalait. De külföldit sem. Ezzel sokan nem értenek egyet, én mégis így érzem helyesnek.
Számomra az inspirálódás nem abban merül ki, hogy más fotósok munkáit nézem, hanem abban, hogy festményeket, épületeket, designer dolgokat bújok.
Mindig is tartottam attól, hogy nehogy valakinek a munkája befolyással legyen rám és azt kapjam meg, hogy “Na, ez jól lemásolta a fotómat.”
Üzleti tudatosság sosem volt bennem, még mai napig is alig van 😀
A mostanra kialakult stílus nagyjából 4 év alatt formálódott ilyenné, ezt hozták ki belőlem az ügyfelek.
Fotósként mennyire befolyásolnak az aktuális trendek? Kizárólag a saját stílusodban alkotsz?
Semennyire 😀
Mindig úgy alkottam meg a fotóimat, ahogyan azok aktuálisan tetszettek.
Az életem egyik területén sem vagyok túlságosan trend követő, így a fotózásban pláne nem.
Nagy fontosságot tulajdonítasz te magad is a márkaépítésnek, konkrétan van ilyen választható szolgáltatásod. Kezdőként viszont sok vállalkozó kénytelen a profi fotósorozatot a “jó lenne, majd ha befutottam és futja rá” kategóriába sorolni. Mit mondanál nekik, miért érdemes már az elején egy ilyen fotózásra beruházni?
Erre mindig egy válaszom van.
Mindenki képzelje el, hogy vadidegenek fognak néhány perc alatt a munkája felett dönteni. Minden vevő/ügyfél számára van egy igényszint, azaz egy adott minőséget keres. Nos, ha mi meg tudjuk ütni ezt a mércét, a miénk lehet a munka. Ha nem, azonnal kiestünk a körből.
Hiába van nekünk fantasztikusan hiper-szuper termékünk, ha gagyi képekkel, vagy szöveggel tesszük fel az internetre. A vevő nem fogja tudni, hogy ugyan rossz a tálalás, de ez csak azért van így, mert nincs pénzünk fotósra/marketingesre, azonban a termék tökéletes. Csak jól van álcázva.
Érdemes már a kezdetekkor meghatározni azt a minőséget, amit szívesen képviselünk és ehhez tartani magunkat. Nem kell tökéletesnek lennie, de közelíteni kell hozzá. Mert csak így jutunk el azokhoz a vevőkhöz, akiket ki szeretnék szolgálni.
Te mit teszel tudatosan a személyes márkád építéséért?
Rengeteget beszélek *sírva röhögő fej*.
A tudatosság ezen a területen végtelenül távol áll tőlem, így leginkább ez abban merül ki, hogy önmagamat adom.
Igyekszem egyre többet posztolni a Facebook oldalamra, illetve az Instagramra is, de számomra ez örök kihívás. Rendszerint előfordul, hogy hetek kimaradnak.
Ezért inkább élményt teremtek a fotózások során, szórakoztatok, nevettetek, önbizalmat építek, gyakorlatilag egy stand up comedy show-t adok elő. És nem azért, mert ezt várja el tőlem valaki, hanem mert ez jön belőlem.
Illetve hű vagyok az elveimhez és a képeimet is mindig ösztönből készítem el, szeretettel, kíváncsisággal, akár többszöri finom hangolással.
Azt hiszem, ez az én személyes márkaépítésem.
Zseniális ötlet a PUREME magazin, egyszerűen imádom. Elmondod, miről van szó?
Nagyon-nagyon köszönöm!!!
Ez egy olyan magazin, ami egy adott emberről, vagy vállalkozásról szól!
Aminek a címlapján ízig-vérig nők, vagy vállalkozók állnak.
De ezen a címlapon nem osztoznak senkivel!
Csak róluk szól az egész kiadvány!
A kiindulási pont hétköznapi nők, anyukák számára lett kitalálva. Évek óta látom és hallom, hogy milyen mélyen van a gyengébbik nem önbizalma, hogy mennyire nincsenek megelégedve önmagukkal, mennyire nem látják, hogy milyen sokat érnek. Hogy milyen tehetségesek, és hogy olyan történeteik vannak, amik másokra komoly hatással lehetnek.
Mivel a fotózások során folyamatosan az önbizalomépítéssel is foglalkozom, így ez adta az alapot. Ehhez hozzáraktam egy interjút, illetve egy magazinná szerkesztett kinézetet és kész is lett.
Az utóbbi hónapokban pedig vállalkozók számára alakult át komoly marketing eszközzé. Egy szerteágazó fotózás, 10-15 kérdésből álló interjú és egy egyedi magazin a termék.
Lehet benne mesélni kezdetekről, hitvallásról, termékpalettáról, gyakorlatilag minden olyan témáról, ami betekintést ad a vállalkozás életébe. Ami közelebb hozza a vásárlót a termékhez, vagy szolgáltatáshoz.
De egy összeszedett bemutatkozásnak is tökéletes, amit el lehet küldeni a partnerek számára, ki lehet rakni a LinkedIn-re, Facebookra, vagy az Instagramra is.
Sokféle képet készítettél, mióta elindítottad a vállalkozásodat. A portrékon kívül mostanában tevékenykedtél rendezvényeken, fotóztál gasztro témában és készültek termékfotók is. Melyik terület áll a szívedhez legközelebb?
Ebből a szempontból (is) különc vagyok.
Mivel egy adott dologgal hamar elunom magamat, így engem a folyamatos változatosság éltet, ez adja a kreativitásom alapját.
Több éve dolgozom különböző területeken, csak ezeket sosem hangoztattam. 🙂
Számomra ugyanolyan kikapcsolódás és érdekes egy család fotózása, egy pocakos kismama, vagy akár egy cég számára egy image sorozat készítése, mint a hamburgerek lefotózása.
Mindegyik másképp jó. Van, amelyiktől jobban, van, amelyiktől kevésbé izgulok.
De az biztos, hogy amit elvállalok, azt valamiért szeretem.
Volt szerencsém megtapasztalni, milyen klassz hangulatú veled a munka. Ezzel biztosan sokan egyetértenek rajtam kívül is. Mi az, ami téged motivál, ami visz mindig előre? Mi segített legyőzni a sok akadályt?
Annyira tündér vagy, köszönöm!
Az akadályok legyőzésében mindig is a kitartásom volt a legnagyobb erényem. Ez az a terület, ahol nem vagyok képes hamar feladni valamit, pedig sok esetben könnyen elsétálok.
A motivációt pedig sok minden adja össze.
Valahogy a szociális érzékenységem túlságosan is kialakult és minden egyes alkalommal alig várom, hogy a modellem meséljen önmagáról. Szeretem, amikor megnyílnak előttem, amikor azt látom, hogy percről percre oldódnak fel és válnak önmagukká.
Szeretek másokat motiválni, olyan részeiket kibogozni, amit előtte senki másnak nem jutott eszébe.
Teljes flow élmény, amikor úgy indulok haza egy fotózásról, hogy tudom, ma jobbá tettem valaki napját! Láttam, hogy jobban érzi magát a bőrében, mosolyog, csillog a szeme és néhány órára elfedett minden búját-baját.
Ezentúl pedig a kész képek átadása a legnagyobb motiváció. Mai napig izgulok, sokszor gyomorgörcsöm van, hogy mit fog hozzá szólni a megrendelő.
Amikor pedig jön egy olyan üzenet, levél, vagy telefonhívás, amitől még a könnyem is kicsordul (a minap is volt ilyen), az olyan erővel bír, ami hetekig adja az extra kedvet és energiát.
A Pure&Pastel Photography és az örökké életvidám Orsi nagy példaképem, és bízom benne, az interjú elolvasása után te is feltöltődtél és téged is motivált ez a szuper hozzáállás. Kérem szépen, lehet ezt így is, senkit nem másolva, az ügyfeleket boldoggá téve.
Orsival közös együttműködésünk eredményeképpen pedig ezentúl olyan weboldal készítési csomagot is rendelhettek, ami tartalmaz egy lifestyle fotózást, egyenesen Pure&Pastel Photography fotókkal. Ne csak a weboldalad legyen professzionális, hanem a fotóid is.
